Rumnapló

Szereplők:

Paul Kemp - Johnny Depp
Sanderson - Aaron Eckhart
Bob Sala - Michael Rispoli
Chenault - Amber Heard
Ed Lotterman - Richard Jenkins
Moburg - Giovanni Ribisi

A könyvhöz fogok viszonyítani, előre is bocs.

Sikerült előbb megnézni a filmet, mint ahogy a könyvet olvastam. Fordítva jobb lett volna. Túlságosan hálivúdi sztorit kaptam, nehéz volt elvonatkoztatni, főleg, hogy még friss volt az élmény.

Nehezen tudtam például feldolgozni azt, hogy Yeamon és Sanderson összeolvadt egy személlyé. Aztán ott van az, hogy minden csillog, és villog és ragyog, pedig ótvarosnak és lepukkantnak kellene lennie. Tudom, így eladhatóbb... Az is biztosan növeli a bevételt, hogy rájátszottak a Félelem és reszketésre egy jó kis haluzós jelenettel, ami a könyvben pedig nincs.

A szereplők jelleme nagyjából ugyanaz maradt, szerencsére. Még a külsejüket is kábé így képzelném, ha ugye nem láttam volna magam előtt a színészeket olvasás közben. A szereposztás nekem tetszett:

A főszereplő nem is lehetett volna más, mint a Karib-tenger főkalóza Johnny Depp. Az alkoholistát is élethűen játssza.

Sala megöregedett, de rendben van. Michael Rispoli pont annyira dörmögős, ivós, kattintgatós, amennyire annak kell lennie.
Aztán ott van Sanderson, azaz Aaron Eckhart. Pont jó. Jó pasi, jól él, de valami akkor is hibádzik.
Végül a kedvenc karakterem, Chenault. Gyönyörű, gyönyörű kis buta liba. Amber Heard jó választás volt. A wiki szerint Scarlett Johansson is esélyes volt a szerepre. Neki is jól állt volna.

Ami nagyon tetszett az a helyszín. Nem tudtam volna ennyire fehér homokot és kék tengert elképzelni. Meg a város se igazán menne, abban nem vagyok jó.

Nem mondom, hogy könnyed kis mozi, ami alkalmas lenne egy családi délutános programnak, mert az nem igaz. Kell hozzá nem kevés nyugalom, de vigyázz, ne legyen sok! Különben még unatkozni fogsz. Ha a Félelem és reszketés tetszett, azért még nem bízd el magad. Ez nem annyira elszállt egy valami. Viszont ott bizsereg benne Dr. Thompson szelleme. És ez a lényeg.

A képek innen, innen és innen vannak.

Imdb

Hunter S. Thompson: Rumnapló

Eredeti cím: The Rum Diary
Fordította: Totth Bence
Konkrét Könyvek, 2005




"Azonnal gyertek stop rengeteg hely van a rumoshordókban stop fika meló stop nagy lóvé stop egész nap piálás stop egész éjjel kefélés stop siessetek nem tudom meddig tart."

Jó ideje pihent már a  polcon a könyv, de egészen eddig nem éreztem semmiféle indíttatást, hogy elolvassam. A kiváltó ok az volt, hogy bemutatták a filmet, mi meg jól megnéztük...

Paul Kemp, a regény főszereplője, hányódó, kiábrándult, céltalan, alkoholista, és ráadásul még újságíró is. Az 50-es évek végén érkezik San Juanba, hogy az egyetlen helyi  angol nyelvű újságnál dolgozzon. Alig múlt 30, de már szinte az egész világot bejárta.
A munkatársai legalább annyira különös és egyben átlagos fickók, mint maga Kemp.

Nézzük, kiről milyen benyomásom maradt:

Ed Lotterman
A San Juan Daily News főszerkesztője. Próbálja életben tartani a lapot, és kordában tartani az embereit. Ideges fickó, többet üvölt mint bárki a világon. Hogy látja Kemp?

"Egy öntelt faszfej volt, ráadásul nem is tudott róla. Örökké a Sajtószabadságról, meg a Lap Fenntartásáról papolt, de ha az ölébe hullott volna egy milkó a totális szabadság kíséretében, akkor is csak egy ócska újságot tudott volna összehozni, mert nem volt elég agya, hogy jól csinálja a dolgot. Lotterman is csak egy hangos, de jelentéktelen alak volt azoknak a tetves szarfaszúaknak a seregében, akik fel-alá menetelnek a hatalmasok és a jóravalók lobogói alatt."

Bob Sala
Fotós az újságnál, Paul őt ismeri meg a társaságból először. Nagyon pesszimista figura. Már a kezdetektől folyton arra akar fogadást kötni, hogy mikor csődöl be a lap. A munkáját ha nem is lelkiismeretesen, de elvégzi, elvégre ő az egyetlen profi a szigeten. Kemp egy ideig nála lakik.

Moberg
Ellenszenves egy fickó, pedig nem sokat tudunk meg róla. Alkoholista, mint mindenki más a környéken. Ráadásul önző, időnként rosszindulatú, és balhés. Nemszeretem-ember.

Yeamon
A "kedves" kis Fritz... Ő is csak teng-leng, de a többieknél kevésbé sikeresen. Lotterman hamar megszabadul tőle, de a történet szereplője marad egész végig. Az ő barátnője a gyönyörű, butácska Chenault, aki megdobogtatja Kemp érzéketlen szívét (vagy egyéb testrészeit. Hagyjuk...). Yeamon nem bírja túl jól a piát, rémálomszerű balhékba keveredik. És amennyire jó a tengerparton nyaralni, annyira rossz egy ottani börtönben raboskodni...

Sanderson
A Sikeres Férfi. Legalábbis ezt a képet sugározza. Menő autóval jár, menő helyen lakik, a legfontosabb emberekkel pörög. Veszélyesnek látszik, nekem ijesztő volt és rideg.

Na most képzeljük el, hogy ezek a népek (a főnök és Sanderson kivételével) minden nap, munka előtt és munka után - de néha még munka közben is - együtt piálnak Al kocsmájában. Csupa kiábrándult férfi, akik ahelyett, hogy értelmes életcélokat keresnének, szinte belefulladnak a rumba... Időnként még egy-egy balhé is összejön, de valahogy mindig sikerül megúszni mindent. Lehet tovább lebegni a forró pocsolya tetején. Fülledt meleg van már reggel is, fogjuk arra, hogy bekattannak a népek...

"Néha alkonyat idején, mikor az ember megpróbál lazítani, megpróbálja elfelejteni a mindent átjáró punnyadását, a Mindenszennyek Istene összegyűjt egy maroknyit a reggel elragadott reményből, és valahol a messzi távolban lóbálni kezdi. Reményeink a szélben olyan hangon csilingelnek, mint a finom kristályharangok, azokra a dolgokra emlékeztetve az embert, amelyeket eddig nem sikerült megszereznie, és amelyekről örökre lemondhat.
Őrjítő álomkép ez.
Csak úgy lehet úrrá lenni rajta, ha az ember kitartóan küzd ellene és rummal űzi el a kísérteteket."

Összességében valahogy mindezek ellenére jó könyv volt. Szerettem a leírásokat (mint amilyen ez is itt, pár sorral feljebb). Thompson a tájakról is, az emberekről is nagyon élvezetes képet ad. Rengeteget káromkodnak a szereplők, amit néhol helyénvalónak éreztem, két lappal később meg már zavarónak. A fene se tudja. De működik.

Mivel nem akarom, hogy túl hosszú legyen ez a bejegyzés, a filmről külön írok.