Lassan fél éve már, hogy megkaptam az én kis kincsemet, a Kindle-t. Igazán időszerű, hogy végre írjak is róla :)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy én, aki nagyon szeretett volna egy kindlit magának. Ennek az amnaennek olyannyira kedves a családja (és olyannyira kopasz a folyamatosan növekedő könyvhalmok miatti hajtépéstől), hogy teljesítették a leány kívánságát, rábólintottak az új családtag befogadására...
Miután megkaptam az engedélyt, veszettül elkezdtem túrni a netet kindle-témában. A létező összes beszerzési lehetőséget megnéztem, mindenféle pénznemeket számoltam át forintra, miközben sürgetett az idő, hiszen alig két hét volt már csak hátra a születésnapomig, és az milyen már, hogy nem kapom meg időben az ajándékot... Azt már régen tudtam, hogy Kindle Keyboard 3G-t szeretnék. Szóval miután alaposan tájékozódtam, az egyik online piactéren találtam meg a legkedvezőbb ajánlatot. Útnak indult a kicsike, s vele a kislámpás tok. Vörös/bordó tokot szerettem volna, de csak narancssárga volt raktáron. Ez sem tántorított el, a narancssárga is jó szín. Azóta egészen megszoktam, megszerettem.
A nagy nap előtt egy nappal érkezett meg a csomag. Természetesen rácsodálkozással, szagolgatással, simogatással, magyarán ismerkedéssel töltöttem az estét :) A várakozás alatt kiképeztem magam mindenféle hackek telepítésére, de ezekre végül nem volt szükség. A kindle ugyanis alapjáraton ismeri az ékezetes karaktereket, mindenféle bátorítás nélkül kiírta a könyvcímeket magyarul. Egyedül a szótárat cseréltem le, egynyelvű angol helyett angol-magyar lett az elsődleges. Minden mást hagytam az eredeti állapotában. Na jó, nem, a kijelzővédő fóliát leszedtem, a tok miatt nem kell sérüléstől tartanom.
Az első benyomásom az volt, hogy ez a kütyü nagyon praktikus, szép, és tulajdonképpen egymásnak vagyunk teremtve :) Szeretem az apró gombocskákat, még ha csak ritkán is van rájuk szükség. A kijelző egy csoda, hosszú-hosszú percekig kellet bizonygatnom a családnak, hogy nem valódi, hanem e-papír van a műanyag mögött. Pontosan ugyanúgy hat a szemre, mint a papír látványa, cseppet sem fárasztóbb olvasni, mint a hagyományos könyvet. Mivel háttérvilágítás sincs, egyáltalán nem is fárasztó olvasni rajta/róla/belőle. A lámpás tok pedig nagyon jó választás volt! Éjjeli bagoly vagyok, sokszor duzzogtunk is egymásra a Kedvessel, mert őt a fény zavarta, engem meg az, hogy nem olvashatok nyugodtan. A civakodás ezzel a kis csodával megszűnt, nem ragyog már fényárban a fél szoba, csak oda esik a világosság, ahova kell. Az olvasólámpám mélyen meg is sértődött, úgy sejtem, elhanyagolva érzi magát....
Azóta összenőttünk Kindolkával, aztán megtanultunk egészséges kapcsolatban élni. Nem ragaszkodunk túlságosan egymáshoz, de ő is úgy érzi jól magát, ha velem lehet, amikor elhagyom a házat. A kezdeti idők bithabzsolása után újra rátaláltam a papírkönyvek olvasásának örömére, sikerült megtalálni az egyensúlyt. Nappali fényben hagyományos könyveket olvasok, éji sötétben villanyost. Már el sem tudom képzelni, mi lenne ha nem lenne. Higgyétek el, az összes ellenszenv és idegenkedés azonnal elmúlik, amint megszokja a kéz, hogy nem a jobb felső sarokban lapoz, hanem a gombbal. Akár egy kézben tartva egy (papír testben) ezer oldalas olvasmányt. A gerinc megtörésétől sem kell többé tartani. Az új/régi könyvek illata, na az azért hiányzik...
Nézzétek el nekem, hogy ez most egy bolondos, csapongó írás lett. Igazából egy praktikus összefoglalót szerettem volna összehozni, sok-sok gyakorlati tanáccsal és tippel. Természetesen lesz olyan is, inkább előbb, mint utóbb. Tényleg.
