2012. február 25., szombat

Philip K. Dick: A Frolix-8 küldötte





Eredeti cím: Our Friends from Frolix 8
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, 2012













"Azért avatkozunk be csak akkor, amikor csillagközi repülésre képes hajó érkezik hozzánk, mert ezen a ponton az a civilizáció mér potenciálisan veszélyes ránk nézve. Ők találtak meg minket. Valahogy reagálnunk kell... [...] Ne feledje: megtehettük volna, hogy egyszerűen megölünk minden űrutazót, ahelyett hogy megkérdezzük, mivel segíthetünk stabilizálni a kultúrájukat. El se hinné, hány kultúrát sújt háború, hatalmi harc és zsarnokság... és néhány jóval fejlettebb a magukénál. De maga teljesítette a feltételt: elért bennünket. Ezért vagyok itt, Mr. Provoni."

A 22. században járunk, a Terrán (Földön), New Yorkban. Az evolúció újra megmutatta magát, létrejöttek az Újak és a Szokatlanok. Ők sokkal intelligensebbek, mint a Régiek. Vannak különleges képességeik, mint például a telepátia, és olyan szellemi magasságokban szárnyalnak, ahová egy egyszerű földi halandó nem képes követni őket. Ezért lesznek ők a vezetők és az államapparátus tagjai. A Régiek, azaz a hagyományos emberek pedig élik ugyanazt az életet, amit mindig is, maradnak egyszerű munkások.

"Hatezer Új uralja a Földet, mármint a négyezer Szokatlan segítségével, ha mondhatom ezt. Tízezres közszolgálatot alkotnak, ahonnét mindenki más ki van zárva... ötmilliárd Régi földlakónak nincs módja..."

Furcsa, hogy a Föld lakossága csupán cirka ötmilliárd. Idén már több mint hétmilliárdan vagyunk. Az óvatos becslések is tízmilliárd fölötti lélekszámot jósolnak a 22. század elejére. Ha csak nem történik addig valami, ami visszafogja ezt a tempót. A szerző ilyesmit nem említ.

Viszont szóba kerül egy nagy kupac érdekes elmélet. Csak úgy röpködnek a tudományos kifejezések! Jól elszórakoztattuk egymást a guglival míg kibogarásztam, mit is olvasok. Többek között volt szó kollektív tudattalanról, archetipikus álmokról, szinkronicitásról, monász-elméletről, neutrologikáról. Ez utóbbiról nem találtam semmit, de az idézetet megmutatom, mert érdekes:
"- A neutrologika szerint ez abszolút bizonyosság, nem relatív.
- A neutrologika képes erre? - kérdezte Gram lenyűgözve. - Százalékos arány helyett bizonyosságot mond, úgy fejezi ki, ahogy egyetlen prekog sem tudja. Ők csak valószínűséget adnak, mivel egy csomó alternatív jövőt látnak egyszerre. De maga azt mondja, abszolút nulla."


A gyerekeket többször is tesztelik, hogy kiderüljön, melyik csoportba tartoznak, vezetők lesznek vagy egyszerű dolgozók. Épp egy ilyen teszt előtt kapcsolódunk be a történetbe. A főszereplő, Nick Appleton, maga a megtestesült Régi igyekszik a fiával egy tesztre. Reméli, hogy neki jobb jövő jut. Akarja, hogy a fiúnak jobb legyen. De ennek érdekében semmit nem tud tenni...

Itt jönnek a képbe az Ellenállók. Túl sok mindenre ők sem képesek, de érdekes információkkal szolgálhatnak... Ráadásul van köztük egy lány, aki több szereplő fantáziáját megmozgatja... Az Ellenállók vezetője, Provoni valahol az űrben utazgat. Ha a cím nem leplezi le, nem is tudnánk, visszatér-e valaha. De tudjuk, jön egy küldött a Frolix-8-ról. Egy lény. Egy dolog. Isten halott, semmin nem lepődhetünk már meg...

Olvasás közben rengeteg kérdés eszembe jutott. Szinte folyamatosan villogott a fejem fölött a kis kérdőjel... Ha kifejteném, mire gondolok, lenyilaznátok a spoilerek miatt... Nincs mit tenni, ez a könyv még egy ideig nem fog békén hagyni. Már csak az marad, hogy olvassak még más PKD könyveket is...

A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!

2012. február 9., csütörtök

Viktor Pelevin: Kristályvilág









Fordította: Bratka László
József Attila Kör, 2002JAK Világirodalmi Sorozat, 35. kötet









Tartalom:
A talált világok osztálya (Háy János)
Kristályvilág
Sigmund a kávéházban
Tarzanugrás
A Felső Világ dobja
Mardongok
A rekonstruktőr
A megtorlófegyver
CCCP Tajsou Csuan
Zene a póznáról
A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben
Iván Kublahanov
A XII-es számú fészer élete és hányattatásai


Nem ez az első könyv, amit Pelevintől olvastam. De azok regények voltak, ez meg egy novellás kötet. Ezekben a rövid írásokban is nagyon jó.  Egyedi a stílusa és a látásmódja. Van benne egy kis metafizika, egy kis metamorfózis, egy kis drog, egy kis természetfeletti, egy kis elmebaj. És persze az oroszos íz. Az is nagyon fontos...
A fülszöveg pedig átvert. Arra készültem, hogy az lesz a történet. Persze így sem rossz...

Kristályvilág

"Nyikoláj megremegett, és kerekre nyílt a szeme. Hajszálnyi repedés támadt az üdvözültség páncélján, és néhány csöpp bizonytalanság és szomorúság szivárgott át rajta. A repedés szélesedett, és egész életének és sorsának holnap reggel (pontosan öt harminckor) bekövetkező fordulatáról támadt gondolata már nem okozott örömöt Nyikolájnak. Néhány további pillanat múlva pedig - amikor az utca két szélén hunyorogva feltűnt és szemközt libegett a két lámpa - ez a gondolat a lelkét eltöltő szenvedés kétségtelen és fő forrásává vált.
"Az efedrin utóhatása" - kényszerült végül beismerni magának."

A címadó novellában két fiatal katona őrjáratozik Szentpétervár egyik kihalt utcáján. Az a feladatuk, hogy senkit ne engedjenek át. Eközben van idejük álmod(oz)ni, filozofálni, verseket szavalni, drogozni. És bámulni a Holdat...

Tarzanugrás

"Minél messzebb jutott Pjotr Petrovics és útitársa, annál szebb és titokzatosabb lett körülöttük a világ. Valóban nem volt különösebb szükség a beszédre. A lábuk alatt holdezüsttől szikrázott a keskeny út; a változó színű fal hol a jobb, hol a bal vállukat piszkította be, és a mellettük ellibegő ablakok pont olyan sötétek voltak, mint a Pjotr Petrovics idézte versben szereplők. Néha fölfelé kellett menniük, néha viszont lefelé, néha pedig valamilyen hallgatólagos megegyezés alapján hirtelen megálltak, és egy-egy gyönyörű dolgot elnézve, hosszú időre mozdulatlanná dermedtek."

Éjjel van. Két ismeretlen együtt sétál. nincs bennük semmi közös, csak a körülmények sodorták össze őket. És a Hold, megint... Kit ne bűvölne el?

A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben

"A vezér Szására mutatott a mancsával.- Nem ismerem - vakkantotta Nyikoláj. Szása árnyékára pillantott. Szása is lefelé nézett és meghökkent: a többieknek emberárnyéka volt, neki pedig farkas."

Szása egyszer csak valami furcsa indíttatást érez, hogy vidékre menjen kirándulni. Konyokovo egy igazi, lepukkant kis falu. Nincs ott semmi érdekes. Szása bánja már, hogy pont erre támadt kedve bóklászni... Hazafelé meg persze eltéved, és egy igen különös társaságba botlik. Valami gyűlést tartanak... Van egy földbe szúrt karó is, koponyával...
Pelevin szereti az átváltozós meséket. Ne csodálkozz, ne keresd a logikát. Olvasd és élvezd!

Iván Kublahanov



"Gyakran megesett, hogy éles hang ragadta ki a derűs ébrenlétből, amelyben nem létezett sem idő, sem tér, sem látomásainak egyéb attribútuma, és ilyenkor felfedezte, hogy a realitásból megint az álom ismerős, nedves és szűk, különféle csámcsogó és kattogó hangok sokaságával teli terébe zuhant.

Jobb felől és felülről egy hatalmas metronóm soha el nem hallgató ütései hallatszottak; kissé lejjebb valami folytonosan sziszegve felfúvódott és leeresztett, és közvetlen közelében időnként láthatatlan vízesés zúgott fel - de ezek a zajok állandóan jelen voltak álmában, és régóta nem fordított rájuk figyelmet."


Álom, valóság, ébredés, születés, élet, halál. Álom, valóság, létezés, létezhetetlen. Illúzió, valóság. Hogy van ez?