Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Eredeti cím: Ponyigyelnyik nacsinajetszja v szubbotu
Fordító: Gellért György
Metropolis Media, 2012
248 oldal

Egy könyv, három történet. A címek nem sokat mondanak (Hűhó a dívány körül, Hiúságok hiúsága, mindenféle hűhó). De mégis, utólag, mégis...




"Lelke mélyén minden ember mágus, de csak akkor válik azzá, amikor kevesebbet kezd gondolkodni önmagáról és többet másokról, amikor a munka érdekesebb lesz számára, mint a szó régi értelmében vett szórakozás. És munkahipotézisük bizonyára közel állt az igazsághoz, mert ahogyan a munka emberré változtatta a majmot, ugyanúgy a munka hiánya sokkal rövidebb idő alatt majommá változtatja az embert. Sőt, a majomtól is rosszabbá." 

Az első részben belecsöppenünk az orosz hangulatba, amit népmesei motívumok hatnak át. Kicsit félve, de azt mondom, valami kis mágikus realizmus is van itt. Már amennyiben a Kaláfovár (ki nem találtam volna,  kacsalábon forgó vár) udvarán élő beszélő macska és a kívánságokat teljesítő csuka ebbe a kategóriába tartoznak. Na meg a felválthatatlan ötkopejkás...  És csak úgy csemegének, még egy feloldásra váró mozaikszó: BOVATKI

"Nézelődni kezdtem, kaput kerestem az utca két oldalán, s ekkor felfedeztem egy kicsiny, de igen furcsa házat, amely két zord téglaépület közé szorult. A földszinti ablakokat vasrács fedte, a vasrudakat fele részig fehérre festették. Ajtót egyáltalán nem láttam a házon. Ezt azért vettem nyomban észre, mert a cégtábla, amelyet rendszerint a kapu vagy a bejárat mellett helyeznek el, itt közvetlenül a két ablak között lógott: Ez állt rajta: "Szovjetunió Tudományos akadémiája, BOVATKI"."

A második részre azt mondanám, szatíra. Gyönyörűen kifigurázza a tudományos népeket, az országot, az embert, meg úgy általában mindent. A  BOVATKI-nak kismillió osztálya, azon belül csilliárd csoportja van, egyik furább dolgokkal foglalkozik, mint a másik. A Jóslat és Jövendölés  osztályon belül van például Kávézacc csoport, Madárjós csoport, Pasziánsz csoport. És vannak misztikus-mitikus lények is. És a fő produkció, a kadáver. Arra hivatott, hogy belőle legyen az eszményi ember. A tökéletes fogyasztó. A kísérlet, amivel nem lehet bírni... A tudósok pedig olyanok, mint a nem varázstudományokkal foglalkozók. Bohókásak, olyasmiről beszélnek, amit én ebben az életben már nem fogok megérteni, és ami a legfőbb: munkamániásak:

"Olyan emberek jöttek ide, akik jobban érezték magukat együtt, mint külön-külön, akik ki nem állhatták a vasárnapokat, mert vasárnap unatkoztak. Mágusok, nagy kezdőbetűs Emberek, s a jelszavuk ez volt: "A   hétfő szombaton kezdődik."

Az egész könyvből a harmadik rész volt a kedvencem. Ez már sci-fi. Időutazással, furcsa szerkezetekkel, még több tudományos szöveggel. És A  Nagy Rejtéllyel: Kicsoda valójában a főnök? Ha az, akinek gondolják, akkor meg miért? És hogy? És különben is!

"A dolog úgy áll, Szása - fordult hozzám Roman -, hogy nekünk eszményi igazgatónk van. Egy ember két személyben. Van egy H-Janus Poluektovics és egy T-Janus Poluektovics. T-Janus, nemzetközi klasszisú, kiváló tudós. Ami pedig H-Janust illeti, ez meglehetősen hétköznapi hivatalnok."

Így a végére bevallom őszintén, ez volt az első könyv, amit Sztrugackijéktól olvastam. Viszont a Stalkert láttam már. Nagyon régen,  túl korán. Nem értettem, nem értékeltem. Féltem ettől a könyvtől egy kicsit, de felesleges volt. Igazán szórakoztató, bár nem könnyű olvasmány. Nagyon sok az inger, több síkon mozgatja meg az elmét. Mélyen  szántó gondolatokon töprengeni kacagás közben, na, az a tudomány :) A borító pedig... Na az ötös!

Ha felpiszkáltalak annyira, hogy beszerezd, jó szórakozást kívánok hozzá!

Viktor Pelevin: Kristályvilág

Fordította: Bratka László
József Attila Kör, 2002JAK Világirodalmi Sorozat, 35. kötet

Tartalom:

A talált világok osztálya (Háy János)
Kristályvilág
Sigmund a kávéházban
Tarzanugrás
A Felső Világ dobja
Mardongok
A rekonstruktőr
A megtorlófegyver
CCCP Tajsou Csuan
Zene a póznáról
A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben
Iván Kublahanov
A XII-es számú fészer élete és hányattatásai

Nem ez az első könyv, amit Pelevintől olvastam. De azok regények voltak, ez meg egy novellás kötet. Ezekben a rövid írásokban is nagyon jó.  Egyedi a stílusa és a látásmódja. Van benne egy kis metafizika, egy kis metamorfózis, egy kis drog, egy kis természetfeletti, egy kis elmebaj. És persze az oroszos íz. Az is nagyon fontos...

A fülszöveg pedig átvert. Arra készültem, hogy az lesz a történet. Persze így sem rossz...

Kristályvilág

"Nyikoláj megremegett, és kerekre nyílt a szeme. Hajszálnyi repedés támadt az üdvözültség páncélján, és néhány csöpp bizonytalanság és szomorúság szivárgott át rajta. A repedés szélesedett, és egész életének és sorsának holnap reggel (pontosan öt harminckor) bekövetkező fordulatáról támadt gondolata már nem okozott örömöt Nyikolájnak. Néhány további pillanat múlva pedig - amikor az utca két szélén hunyorogva feltűnt és szemközt libegett a két lámpa - ez a gondolat a lelkét eltöltő szenvedés kétségtelen és fő forrásává vált.
"Az efedrin utóhatása" - kényszerült végül beismerni magának."

A címadó novellában két fiatal katona őrjáratozik Szentpétervár egyik kihalt utcáján. Az a feladatuk, hogy senkit ne engedjenek át. Eközben van idejük álmod(oz)ni, filozofálni, verseket szavalni, drogozni. És bámulni a Holdat...

Tarzanugrás

"Minél messzebb jutott Pjotr Petrovics és útitársa, annál szebb és titokzatosabb lett körülöttük a világ. Valóban nem volt különösebb szükség a beszédre. A lábuk alatt holdezüsttől szikrázott a keskeny út; a változó színű fal hol a jobb, hol a bal vállukat piszkította be, és a mellettük ellibegő ablakok pont olyan sötétek voltak, mint a Pjotr Petrovics idézte versben szereplők. Néha fölfelé kellett menniük, néha viszont lefelé, néha pedig valamilyen hallgatólagos megegyezés alapján hirtelen megálltak, és egy-egy gyönyörű dolgot elnézve, hosszú időre mozdulatlanná dermedtek."

Éjjel van. Két ismeretlen együtt sétál. nincs bennük semmi közös, csak a körülmények sodorták össze őket. És a Hold, megint... Kit ne bűvölne el?

A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben

"A vezér Szására mutatott a mancsával.- Nem ismerem - vakkantotta Nyikoláj. Szása árnyékára pillantott. Szása is lefelé nézett és meghökkent: a többieknek emberárnyéka volt, neki pedig farkas."

Szása egyszer csak valami furcsa indíttatást érez, hogy vidékre menjen kirándulni. Konyokovo egy igazi, lepukkant kis falu. Nincs ott semmi érdekes. Szása bánja már, hogy pont erre támadt kedve bóklászni... Hazafelé meg persze eltéved, és egy igen különös társaságba botlik. Valami gyűlést tartanak... Van egy földbe szúrt karó is, koponyával...

Pelevin szereti az átváltozós meséket. Ne csodálkozz, ne keresd a logikát. Olvasd és élvezd!

Iván Kublahanov

"Gyakran megesett, hogy éles hang ragadta ki a derűs ébrenlétből, amelyben nem létezett sem idő, sem tér, sem látomásainak egyéb attribútuma, és ilyenkor felfedezte, hogy a realitásból megint az álom ismerős, nedves és szűk, különféle csámcsogó és kattogó hangok sokaságával teli terébe zuhant.

Jobb felől és felülről egy hatalmas metronóm soha el nem hallgató ütései hallatszottak; kissé lejjebb valami folytonosan sziszegve felfúvódott és leeresztett, és közvetlen közelében időnként láthatatlan vízesés zúgott fel - de ezek a zajok állandóan jelen voltak álmában, és régóta nem fordított rájuk figyelmet."

Álom, valóság, ébredés, születés, élet, halál. Álom, valóság, létezés, létezhetetlen. Illúzió, valóság. Hogy van ez?

Szergej Lukjanyenko: Világok őre

Eredeti cím: Csernovik
Fordította: Weisz Györgyi
Metropolis Media, 2011

"A történetünk egy és ugyanaz. Kezdik elfelejteni az embert. Eltűnnek az okmányai. A helyét a családban is, a munkahelyén is valaki más foglalja el. És amikor az illető már olyan mélyre süllyedt, hogy nincs hová mennie, megkeresi egy küldönc, vagy kap egy táviratot... egyszóval elhívják valahová. Ahova megérkezik, az lesz az új munkahelye. Ezt a helyet nevezzük funkciónak."

Kirillel éppen ez történik. Egész egyszerűen kitörlődik a világból, mintha nem is létezett volna soha. Egyetlen barátja emlékszik rá, de kezdi őt is elveszíteni.
A funkciója szerint a fiú új életében vámos lesz. De nem különböző országok, hanem külön világok között látja el feladatát. Egyre több embert ismer meg, a beszélgetéseik során lassan összeáll a játékszabályok rendszere. Van belőlük bőven, de nem olyan bonyolult a helyzet. Lakáskörülmények, eltávozás, munkaidő, fizetés. Csupa általános dolog.

Aztán jönnek szép sorjában a tények is. Hány világot ismerünk összesen? Én személy szerint ezt az egyet. A szereplők kicsit többet:

"Huszonhármat ismerünk. Ezek azok, amelyekre stabilan nyílnak ajtók."

A történet során összesen kilenc világról kapunk több-kevesebb információt. Van köztük mindenféle. Az egyiken nem ismerik az elektromosságot, a másikon nincs benzin, a harmadik teljesen olyan mint a miénk. Mintha ugyanaz lett volna a kiindulási alap, aminek a történelme aztán egy ponton elkanyarodik. Érdekes gondolat, lehetne vele még játszani. (Bár a Sliders és a Csillagkapu ugyanez a sztori volt csak féregjárattal meg más körítéssel.)

A szereplők is érdekesek. Van belőlük egy maréknyi, akik Kirill régi életéhez kötődnek. Velük nem is nagyon foglalkozunk. Egyedül Kotya marad meg, Kirill barátja. 

Az új ismerősöket is lehet kategorizálni: emberek vagy funkcionálisok. Az emberek szigorú titoktartás mellett szabadon közlekedhetnek a világok között. A funkcionálisokat viszont kötik a szabályok. Nem csak vámosok vannak, hanem rendőrök, vendéglősök, orvosok, meg ki tudja még mifélék. A lényeg az, hogy a szakmájukban ők a legjobbak.

A könyv hangulatát többnyire szerettem. A szokásos orosz mentalitás előjött szerencsére. Az akciójeleneteket azért egy picit eltúlzottnak érzem, viszont ezt a humor tökéletesen egyensúlyba hozta. Az alapötlet is jó, hiába lerágott csont. Szeretem az ilyet, ez van.

A foghíjas ismeretek miatt érezhető, hogy ez egy sorozat vagy ciklus első darabja. Erre utal az is, hogy a történet vége elvarratlan (mondhatni összecsapott), no meg az eredeti cím: Tervezet.

Nem kötött le annyira mint az Őrség sorozat, de bízom a  folytatásban.