2011. december 19., hétfő

Robert Yugovich: Olja


Atlantic Press Kiadó, 2011


"A szerb maffia már rég tudta, hogy a politikus is ember, és valamennyi maffia birtokában volt ennek az igazságnak. Belgrádban úgy vélték, hogy paragrafusai a törvénynek vannak, nem az igazságnak, és hogy a kettő nem ugyanaz. Az erkölcs a vesztes korlátja és a legyőzött védekezése. Az igazság pedig absztrakt fogalom, és mindig annak az oldalán áll, akinél a hatalom van."


Figyelem! Részletes leírás, helyenként erősen spoileres!

A könyv a fülszöveg alapján tényregény, és Olja valódi személy. Próbáltam olvasás közben ennek az ellenkezőjét hinni, mert ha mégis igaz történet, akkor szörnyűséges világban élünk.

Olja a történet elején egy szegény, de szorgalmas, gyönyörű, naiv kislány. Golcuban, egy moldovai kis koszfészekben él, de ki szeretne törni. Ennek a tanulás az egyetlen módja. Amikor lehetőséget kap arra, hogy egy fővárosi bentlakásos iskolában tanuljon, kapva kap az alkalmon. Ez az első hiba amit elkövet... A pap, akire rábízza a család, egy mocsok gazember. Mondjuk azokhoz képest, akik később tűnnek fel, még kedves is. Elvégre csak egyszer erőszakolja meg a kislányt...

"Olja mozdulatlanul, meztelen lábait széttárva hevert az ágyon, és a semmibe bámult. Megalázottnak, mocskosnak érezte magát, viszolygott a férfiaktól, de önmagától is. Sírni akart újból és újból, de a könnyei már korábban elfogytak."

A lány életútját követve megismerjük a maffia világát. Először csak egy kis prostitúció, korrupció, később emberrablás, drogügyletek... Szerencsétlen Olja megfordul Európa majdnem minden országában, és mindenhol ugyanazt kell csinálnia: odaadni a testét akárkinek, aki fizet érte.

Láttam már az amszterdami vörös lámpás negyeddel foglalkozó filmet. Valahogy nem látszott át a csillogáson az, hogy mi történik a felszín alatt. Például, hogy a kirakatokért micsoda harc megy...


"Amszterdamban volt a legmagasabb a csúszópénz összege, de ez érthető. A turisták miatt ott háromszoros volt a forgalom a többi városhoz képest. Ide bejutni, vagyis itt kirakatot bérelni lehetetlen volt ismeretség nélkül. Az ismeretség pedig egyet jelentett a maffiával. Ha itt akartál melózni, akkor a maffiának dolgoztál. Igaz, ezt sokan nem tudták, és nem is érdekelte őket, hogy a pénzük egy része kinek a zsebében fog landolni. Minden prosti ismerte az itt uralkodó íratlan szabályokat, így már eleve úgy jött ide, hogy tisztában volt vele: a bevétel egy részét át kell adnia."

Belegondolva, milyen szörnyű lehet ez, nem csodálkozom azon, hogy Olja elkezdett drogozni. Ha a helyében lennék, én sem gondolkodnék, mit válasszak: a szenvedést tisztán, vagy egy elmosódott képet lebegés közben. A gond csak az, hogy a lányt szervezet egyre több és több anyagot akar. Annyit, hogy kis híján belehal. És valahol ez az, amire igazán vágyik...

"A következő napot kokainnal kezdte, hogy elüsse a másnaposságát, ami a többféle pia összekeverésétől az átlagnál erősebb volt. A feje zúgott, a gyomra émelygett, testét a hideg rázta. Egy magabiztos okádás és egy jókora csík kokain pár percen belül harcra kész állapotba pofozta. Merthogy minden egyes nap harc volt, harc saját magával. Csatákat nyert és vesztett a saját érzelmeivel, a megaláztatással szemben."

Ez a lány egy roncs... Igazi kapcsolatai sincsenek, nem is lehetnek. Mégis ki tudna szeretni egy kurvát? Valami ilyesmit gondol ő is, hiszen nem enged közel magához senkit. Amikor mégis szerelmes lesz, inkább szenved, nem hagyja, hogy a férfit miatta bánthassák.

Egy normális nőnek barátnői is vannak. Oljának csak kolléganői. Van, akivel közelebb tudnak kerülni egymáshoz, így át is veszik egymás hülyeségét. Életveszély, elvonó, halál, halál, halál... Még mélyebbre süllyedünk a lánnyal. És muszáj tovább olvasni, mert nem lehet, hogy ne jöjjön valami jó is. Végül akciófilmekbe illő kalandokon keresztül találja meg a nyugalmat, amit igazán megérdemel.

Részletesség vége, olvashatsz tovább

Rob Yugovich egy vajdasági magyar férfi, aki jelenleg egy magyarországi börtönben tölti kilenc évnyi  büntetését. A tanúvédelmi program biztonságában segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. Így biztosak lehetünk, hogy a könyvben leírtak minden szava igaz, hiszen ő is benne volt az események sűrűjében. Itt el lehet gondolkodni azon, hogy lehet-e egy bűnöző szimpatikus, tudva, hogy jó útra tért... Azt minden esetre méltányolom, hogy eme könyvből befolyt jövedelmét teljes egészében a Végső Vár alapítványnak adja, amelynek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megsegítése a célja. Ezért is kérek mindenkit, aki az e-book ingyenes letöltési lehetőségét keresve talált ide, inkább vegye meg a könyvet! Köszönöm.

2011. december 8., csütörtök

Rumnapló




Szereplők:

Paul Kemp - Johnny Depp
Sanderson - Aaron Eckhart
Bob Sala - Michael Rispoli
Chenault - Amber Heard
Ed Lotterman - Richard Jenkins
Moburg - Giovanni Ribisi


A könyvhöz fogok viszonyítani, előre is bocs.





Sikerült előbb megnézni a filmet, mint ahogy a könyvet olvastam. Fordítva jobb lett volna. Túlságosan hálivúdi sztorit kaptam, nehéz volt elvonatkoztatni, főleg, hogy még friss volt az élmény.

Nehezen tudtam például feldolgozni azt, hogy Yeamon és Sanderson összeolvadt egy személlyé. Aztán ott van az, hogy minden csillog, és villog és ragyog, pedig ótvarosnak és lepukkantnak kellene lennie. Tudom, így eladhatóbb... Az is biztosan növeli a bevételt, hogy rájátszottak a Félelem és reszketésre egy jó kis haluzós jelenettel, ami a könyvben pedig nincs.

A szereplők jelleme nagyjából ugyanaz maradt, szerencsére. Még a külsejüket is kábé így képzelném, ha ugye nem láttam volna magam előtt a színészeket olvasás közben. A szereposztás nekem tetszett:



A főszereplő nem is lehetett volna más, mint a Karib-tenger főkalóza Johnny Depp. Az alkoholistát is élethűen játssza.
Sala megöregedett, de rendben van. Michael Rispoli pont annyira dörmögős, ivós, kattintgatós, amennyire annak kell lennie.
Aztán ott van Sanderson, azaz Aaron Eckhart. Pont jó. Jó pasi, jól él, de valami akkor is hibádzik.
Végül a kedvenc karakterem, Chenault. Gyönyörű, gyönyörű kis buta liba. Amber Heard jó választás volt. A wiki szerint Scarlett Johansson is esélyes volt a szerepre. Neki is jól állt volna.




Ami nagyon tetszett az a helyszín. Nem tudtam volna ennyire fehér homokot és kék tengert elképzelni. Meg a város se igazán menne, abban nem vagyok jó.

Nem mondom, hogy könnyed kis mozi, ami alkalmas lenne egy családi délutános programnak, mert az nem igaz. Kell hozzá nem kevés nyugalom, de vigyázz, ne legyen sok! Különben még unatkozni fogsz. Ha a Félelem és reszketés tetszett, azért még nem bízd el magad. Ez nem annyira elszállt egy valami. Viszont ott bizsereg benne Dr. Thompson szelleme. És ez a lényeg.

A képek innen, innen és innen vannak.

Imdb

2011. december 7., szerda

Hunter S. Thompson: Rumnapló


Eredeti cím: The Rum Diary
Fordította: Totth Bence
Konkrét Könyvek, 2005





"Azonnal gyertek stop rengeteg hely van a rumoshordókban stop fika meló stop nagy lóvé stop egész nap piálás stop egész éjjel kefélés stop siessetek nem tudom meddig tart."





Jó ideje pihent már a  polcon a könyv, de egészen eddig nem éreztem semmiféle indíttatást, hogy elolvassam. A kiváltó ok az volt, hogy bemutatták a filmet, mi meg jól megnéztük...

Paul Kemp, a regény főszereplője, hányódó, kiábrándult, céltalan, alkoholista, és ráadásul még újságíró is. Az 50-es évek végén érkezik San Juanba, hogy az egyetlen helyi  angol nyelvű újságnál dolgozzon. Alig múlt 30, de már szinte az egész világot bejárta.
A munkatársai legalább annyira különös és egyben átlagos fickók, mint maga Kemp.

Nézzük, kiről milyen benyomásom maradt:

Ed Lotterman
A San Juan Daily News főszerkesztője. Próbálja életben tartani a lapot, és kordában tartani az embereit. Ideges fickó, többet üvölt mint bárki a világon. Hogy látja Kemp?
"Egy öntelt faszfej volt, ráadásul nem is tudott róla. Örökké a Sajtószabadságról, meg a Lap Fenntartásáról papolt, de ha az ölébe hullott volna egy milkó a totális szabadság kíséretében, akkor is csak egy ócska újságot tudott volna összehozni, mert nem volt elég agya, hogy jól csinálja a dolgot. Lotterman is csak egy hangos, de jelentéktelen alak volt azoknak a tetves szarfaszúaknak a seregében, akik fel-alá menetelnek a hatalmasok és a jóravalók lobogói alatt."

Bob Sala
Fotós az újságnál, Paul őt ismeri meg a társaságból először. Nagyon pesszimista figura. Már a kezdetektől folyton arra akar fogadást kötni, hogy mikor csődöl be a lap. A munkáját ha nem is lelkiismeretesen, de elvégzi, elvégre ő az egyetlen profi a szigeten. Kemp egy ideig nála lakik.

Moberg

Ellenszenves egy fickó, pedig nem sokat tudunk meg róla. Alkoholista, mint mindenki más a környéken. Ráadásul önző, időnként rosszindulatú, és balhés. Nemszeretem-ember.

Yeamon
A "kedves" kis Fritz... Ő is csak teng-leng, de a többieknél kevésbé sikeresen. Lotterman hamar megszabadul tőle, de a történet szereplője marad egész végig. Az ő barátnője a gyönyörű, butácska Chenault, aki megdobogtatja Kemp érzéketlen szívét (vagy egyéb testrészeit. Hagyjuk...). Yeamon nem bírja túl jól a piát, rémálomszerű balhékba keveredik. És amennyire jó a tengerparton nyaralni, annyira rossz egy ottani börtönben raboskodni...

Sanderson
A Sikeres Férfi. Legalábbis ezt a képet sugározza. Menő autóval jár, menő helyen lakik, a legfontosabb emberekkel pörög. Veszélyesnek látszik, nekem ijesztő volt és rideg.
Na most képzeljük el, hogy ezek a népek (a főnök és Sanderson kivételével) minden nap, munka előtt és munka után - de néha még munka közben is - együtt piálnak Al kocsmájában. Csupa kiábrándult férfi, akik ahelyett, hogy értelmes életcélokat keresnének, szinte belefulladnak a rumba... Időnként még egy-egy balhé is összejön, de valahogy mindig sikerül megúszni mindent. Lehet tovább lebegni a forró pocsolya tetején. Fülledt meleg van már reggel is, fogjuk arra, hogy bekattannak a népek...

"Néha alkonyat idején, mikor az ember megpróbál lazítani, megpróbálja elfelejteni a mindent átjáró punnyadását, a Mindenszennyek Istene összegyűjt egy maroknyit a reggel elragadott reményből, és valahol a messzi távolban lóbálni kezdi. Reményeink a szélben olyan hangon csilingelnek, mint a finom kristályharangok, azokra a dolgokra emlékeztetve az embert, amelyeket eddig nem sikerült megszereznie, és amelyekről örökre lemondhat.
Őrjítő álomkép ez.
Csak úgy lehet úrrá lenni rajta, ha az ember kitartóan küzd ellene és rummal űzi el a kísérteteket."


Összességében valahogy mindezek ellenére jó könyv volt. Szerettem a leírásokat (mint amilyen ez is itt, pár sorral feljebb). Thompson a tájakról is, az emberekről is nagyon élvezetes képet ad. Rengeteget káromkodnak a szereplők, amit néhol helyénvalónak éreztem, két lappal később meg már zavarónak. A fene se tudja. De működik.

Mivel nem akarom, hogy túl hosszú legyen ez a bejegyzés, a filmről külön írok.