Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva

Eredeti cím: Caught
Fordító: Illés Róbert
Jaffa Kiadó, 2012

"Azok az emberek sokat szenvedtek. Wendy segített nekik megtalálni az igazukat. Hiába igyekezett volna úgy tenni, mintha ez csak a munkája lenne, a műsor sokat jelentett számára - büszke volt arra, hogy jó ügyért harcol."

Wendy Tynes oknyomozó riporter, műsora, a Tetten érve pedofilok lebuktatására szakosodott. Általában az az eljárás, hogy Wendy egy chatszobában csitrinek álcázva beszélget. Mindig kivárja, hogy megszólítsák, megbeszéljenek vele egy randit a kamasznak álcázott férfiak. Ha ez megvan, elegendő bizonyíték adott egy tárgyaláshoz.

Én ezt kevésnek érzem. Neten az vagy, aminek mutatod magad. És az vagy, aminek hisznek. Ez alapján elítélni valakit... furcsa. Meg kell még tanulnunk bánni ezzel a világgal... Na de kanyarodjunk csak vissza!

Dan Mercer Wendy legújabb áldozata. Dan gyerekekkel foglalkozik. De egy szabvány-pedofiltól eltérően tényleg segíteni szeretne rajtuk. Ezért megy aznap éjjel a házba, ahol egy rettegő lány helyett egy egész tv-stáb várja. Még szép, hogy elszalad. Neki ehhez semmi köze...

Míg ez a fickó bujkál, beindul egy másik szál is.  Haley McWaid eltűnik. Még késni sem szokott soha, a bejelentés nélküli nem otthon alvás igazán nem az ő műfaja. Hiszen ő egy igazán tökéletes lány! Jó tanuló, a húga példaképe, rosszat feltételezni nem is lehet róla. De ha már kéznél van egy pedofil, jól megvádolják a lány eltűnésével is. És akkor már egy kisfiú megrontásával is. És ki tudja mi minden jönne még, ha az egyik szülő közbe nem lép...

(Tudom, túl sok CSI-t meg Gyilkos elméket nézek, de csak nekem gyanús, hogy egy pedo vagy csak kamasz lányokat szeretget vagy csak kisfiúkat és nem mindkettőt?)

Wendy nem szimpatizál Dannel csöppet sem, de ki akarja deríteni az igazságot. A modern világ modern találmányai (Facebook, Twitter, Youtube, blogok, adatbázisok, mindenfélék) sokat segítenek neki. No és persze Win, akit már Coben előző könyvében is nagyon kedveltem :)

"Win. A bulvárlapokban gyakran illették a "nemzetközi playboy" jelzővel, és Wendy meglátása szerint ez tökéletesen illett rá. Igazi kékvérű arisztokrata volt, akinek ősei a Mayflowerrel érkeztek az Újvilágba, és partot érve azonnal labdaszedő fiúért kiáltottak, majd elővették a golfütőjüket."

Aztán ott van még Wendy fia, Charlie. Őt sem sikerült megkedvelnem, ahogy az anyját sem. Ez a nő nagyon idegesít. Egyrészt a "nagyon modern anya vagyok" mentalitása:

"Charlie-val sokszor még házon belül is SMS-ben üzentek egymásnak. Amikor túl fáradt volt kiabálni, inkább írt neki: "Ideje lefeküdni", "Engedd ki Jersey-t" vagy "elég a számítógépezésből, inkább olvass"."

Másrészt a bénázása a Facebookon (Ha egy pici időt eltöltesz az oldalon, rájössz hogy működik. Na ő nem.). És az sem tett jót a megítélésének, hogy vaskalapos. Ha ő eldöntötte valakiről, hogy bűnös, akkor aztán olyan boszorkányüldözésbe kezd, hogy az ég és a föld össze is szakadhat, meg nem gondolja magát. Annyi pozitívumot találni benne, hogy legalább tényleg kideríti mi történt.

Tetszett, mert indulatokat ébresztett bennem. Tetszett, hogy nem sikerült előre megoldanom. Viszont egy icipicit már talán sok is volt benne a csavar. És beleakadtam pár nyomdahibába, amiket azért el lehetett volna kerülni (pl. ártatlanság védelme). Összességében 4 pontot adok neki az ötből.

A könyvet köszönöm a Jaffa Kiadónak.

Patricia Briggs: A vér kötelez

Eredeti cím: Blood Bound
Fordító: Farkas Veronika
Agave Könyvek, 2012

"Vannak dolgok, amik a keresztény írások Nagy Szörnyetegét szolgálják. Kisebb-nagyobb szellemek, démonok és ördögök, akik mind a gonoszt szolgálják. A legnagyobb szolgálók a mi világunktól távolabb élnek, de meg lehet őket idézni ide - maguktól nem jöhetnek, éppen úgy, ahogyan a vámpírok sem léphetnek be az otthonunkba invitálás nélkül."

Az Agave kedves és gyors, máris itt a sorozat második része. A borítók alapján meg nem mondanám, hogy Patricia Briggs ezen két könyvének köze van egymáshoz. (Nekem amúgy a Megszólít a Hold borítója jobban tetszik.)

Az előző részben volt sok csúnyaság, ami inkább a farkasok belső bulija volt. Itt meg jön szépen az egyensúly, a vámpíroknál áll a bál. Egészen konkrétan az van, hogy egy lökött vérszopó alkotott egy démonlovast, aki persze elszabadult és halomra gyilkolja az embereket. Természetesen Mercy segít levadászni. Ehhez jól jönnek a farkas-képességek és a mágikus lények - többek között szellemek - útmutatásai.

"a szellemek létrejöttének a legfőbb oka az erőszakos, értelmetlen halál."

Ha az első rész felvezetés volt a sorozat többi részéhez, akkor ez a kézikönyv. Szinte minden oldalon szembejön valami infó a vámpírok, farkasok, egyebek miféleségéről. Kit bánt az ezüst? És a fokhagyma? Csupa finomság, a lelkem rendszerezős része serényen írta tele a kis természetfölötti lényes táblázatát.

"- Ez a küszöbdolog tényleg működik? - kérdeztem.
Stefan mosolya ismét szélesebbé vált, és ezúttal fehér csillanást is láttam benne.
- Miután beinvitáltál, már nem."


A másik jóság az, hogy Mercy autószerelő. még mindig. És most igazán sokat szakmázik, amitől nekem kapásból otthonos lesz a hangulat.


"Soha nem szabad olyan autószerelőben bízni, aki új autókkal jár. Vagy túl sokat kér a munkájáért, vagy nem tud karbantartani egy régi autót - vagy mindkettő."

Az efféle aranyköpések mellett különféle modelleket emleget, amiket én meg jól összeszedtem és megkerestem: 1968-as Karman Ghia, '71-es Opel Gt, '57-es T-Bird, BMW Z8. Hát nem klasszak? Rettentően tudok ám rajongani értük :)

Majdnem elfelejtettem, de azért mégsem: van szerelmi sokszög is, csak hogy kerek legyen a történet... Kíváncsi vagyok, a következő részben hogy alakulnak a dolgok...

A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!

Top 5 - A legszebbek

Vannak olyan könyvek, amiket jó kézbe venni. Ezek közül is ez az öt a kedvencem:

1. Takami Kósun: Battle Royale

A borító egyszerű, fekete-fehér-piros. Egyértelműen japán.Belül pedig nagyon klassz, hogy követhető a játékosok száma a kis jelölésekkel.

2. Maggie Stiefvater: Shiver

Írhattam volna a másik kettőt is a trilógia kötetei közül, hiszen ugyanazok a dolgok vonatkoznak rájuk:

Egyszerű borítógrafika, színes szöveg. Olvasás közben nem zavaró, hogy kék a szöveg, csak nappali fénynél veszed észre. Tökéletes!

3. Lauri Halse Anderson: Jégviráglányok

A borító nagyon szép. A színe is, a fotó is az elején. Belül is tetszik, ahogyan a tipográfiával játszik (csupa nagy betű, jobbra zárt megjegyzések, áthúzott sorok). Különleges dinamikát ad a szövegnek.

4. Janne Teller: Semmi

Icicpici könyv, de messze világít a polcról a zöldje. És nem ragasztott gagyi. Külön öröm.

5. Brunonia Barry: A csipkeolvasó

A borító is szép. És a szöveg elrendezése is. Az idézetek minden fejezet elején...

Neked melyek a kedvenceid?

Patricia Briggs: Megszólít a Hold

Eredeti cím: Moon Called
Fordító: Farkas Veronika
Agave Könyvek, 2010

"A prérifarkasok a barátaim. Ja, nem vagyok vérprérifarkas - már ha létezik ilyesmi. Én egy járó vagyok.
A kifejezés az "irhajáró" szóból ered, ami a délnyugati indián törzsek varázslóit fedi, akik egy lenyúzott irhába bújva tudnak prérifarkassá vagy egyéb állattá változni, és kórságokat meg halált terjeszteni."

Mercedes Thompson egy átlagos lány. Már ha eltekintünk attól, hogy autószerelő, és szabad idejében prérifarkassá szokott változni...

Nem ő az egyetlen látványosság Tri-Cities környékén, laknak még arra furcsa népek.

Kedvenc szomszédja, Adam a helyi (vér)farkas(ember) falka alfája. Természetesen van béta is, meg úgy omegáig mindenféle farkasok. Sőt, van fő-alfa is, a Marrok:

"Az Egyesült Államokban minden falka a Marrokot követi, akit Arthur király egyik lovagjáról neveztek el, aki vérfarkas volt. A Marrok és falkája felügyeli az összes vérfarkast Észak-Amerikában."

Természetesen ha vannak farkasok, vámpírok is kellenek a sztoriba. Stefant személyesen is megismerjük. Bár az autóját (Scooby-Doo-s Csodajárgány, Mercy szerelgeti, kölcsönveszi, sattara) hamarabb...

"Stefan furgonja olyanra volt festve, mint a Csodajárgány, ami szerintem rengeteget elárul a vámpírról. Stefan azt mesélte, hogy amikor elkezdte a Buffyt nézni, átfutott a fején, hogy feketére festi, de utána arra jutott, hogy a vámpírvadásznak esélye sincs Scooby-Doo ellen."

Aztán vannak másféle varázslények is: tündérek, sellők, koboldok, manók, meg ki tudja még mifélék... Az ő létezésük (a farkasok és vámpírok létével ellentétben) már nem titok az emberek előtt. A Szürke Lordok tettek róla...

"Körülbelül harminc éve a Szürke Lordok, azok a nagy hatalmú varázslók, akik a természetfeletti lények között uralkodnak, aggodalmaskodni kezdtek a tudomány fejlődése miatt - különös tekintettel a kriminológiára. Előre látták, hogy a Rejtőzködés Ideje a végéhez közeledik. Úgy döntöttek, mérséklik a lehetséges károkat, és gondoskodnak arról, hogy az embereket a lehető legkisebb megrázkódtatás érje csak, amikor ráébrednek a mágia világának létezésére. Kivárták a megfelelő alkalmat."

No, a háttér megvan, a mesét pedig ma nem én mondom, a fülszöveg nagyszerűen összefoglalja. De azért van még mit írni...

Először is, érdekes a társadalomba való beilleszkedés. A nem egészen emberi lények egy része vígan mászkál, tudhatnak róluk az emberek, semmi gond. Persze köztük is akad bőven akinek nem fenékig tejföl, de ez már a "sima" emberekkel is csak így van... Viszont a többiek bujkálnak, elvegyülnek, besimulnak. Egyszerűen nem tehetik  meg, hogy felfedjék magukat. Mert az emberek - jaj! - félnének tőlük. Na ez nem csak nekem nem kerek így...

Aztán lehet olvasás közben töprenkedni az örök életen is. Mert ugyan az erőszakos-féle lények, mondjuk a farkasok között eléggé nagy a halandóság (dominancia, ugye), azért ott lebeg a szemünk előtt a gyors gyógyulás meg a többi természetfeletti cucc is. Az én változatomban mondjuk szép vígan el lehetne lébecolni párszáz évig mondjuk egy könyvtár környékén... :)

De mire jó a hosszú élet, ha nincs kivel megosztani? Mert bizony az átalakulás nem tesz jót egy fejlődő magzatnak. A béranyaság ötlete meg nem mindenkinek szimpatikus. Nehéz ügy ez, és még csak nem-embernek sem kell hozzá lenni...

Szóval akárhogy is sok a poén a könyvben, ha akarsz, gondolkozhatsz is olvasás közben bőven. De inkább kacagj :)

Amit kifejezetten szerettem, az az, ahogy Mercy az autókról beszél. Csodajárgány már volt, itt van még egy:

"Egy Vanagon semmire nem hasonlít annyira, mint egy kerekeken guruló pilótakekszre: egy öt méter hosszú, egy nyolcvan széles pilótakekszre, annyi aerodinamikával, mint egy fészerajtó."

Jó szórakozást!