Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Eredeti cím: SoullessFordító: Miks-Rédai Viktória
Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Arany pöttyös könyvek
374 oldal

Amikor először olvastam a fülszöveget, örömmel észleltem, hogy jön egy újabb vámpíros könyv. Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyire más lesz...

"Tarabotti kisasszony nem tartozott a se hús, se hal típusú hölgyek közé, sőt, éppen ellenkezőleg. A vele való találkozást számos úriember leginkább egy olyan méregerős konyakhoz hasonlította, amelyről az első kortyig azt hitte, gyümölcslé. Amikor azonban legurította, csak áll döbbenten, tetőtől talpig elképedve - és a meglepetés különös, égető érzést hagy maga után."

Először is, a kor amelyben játszódik, máris különleges. Viktória királynő kormányozza Angliát némi természetfeletti segítséggel. A vámpírok, vérfarkasok és szellemek létezése már nem titok. Vadak, de megfelelnek a kor kifinomult elvárásainak. A farkasok a szokásos alfahímes falkában élnek, a vámpírok pedig... Tudod milyen egy hangyaboly, igaz?

"A bolyrendszer több, mint társadalmi forma. Egyben természetfeletti ösztön is."

Még divat a jó neveltetés, a jól férjhezmenés, és ó, a bálok! Ahol a legújabb divat szerint készült ruhákba bújt kisasszonykák keresik a férjnekvalót. Kivéve Alexia Tarabottit, aki ugyan még lány (vénlány, de mivel egyidősek vagyunk, ilyet nem mondok), de az is akar maradni. A tánchoz sincs kedve, ezért félrevonul a könyvtárba. Éééés már kezdődik is a sztori egy vadóc és tudatlan vámpírkölyök megjelenésével... És rengeteg mókás kis részlettel a felvilágosult jelenről:

"Hajadon nő egyedül egy szobában, a mai felvilágosult viszonyok között!"

Szerettem ebben a könyvben a steampunk részleteket. Nem nyomta el a történetet, sőt. Csak megvillant itt-ott, finoman kacsintott, flörtölgetett. Például így:

"Pillanatnyi tétovázás után matatott még egy keveset a kabátjában is, aztán előhúzott egy parányi bőrtokot. Bizarr szemüvegféleség volt benne - az aranyszínű fémkeret több réteg lencsét fogott közre, amelyek között meghatározhatatlan folyadék lötykölődött. A szerkezetet apró tekerentyűk és gombok bonyolították."

Aztán szerettem még azt a szerelmes cívódást, amit az érintetteken kívül mindenki észrevesz. És mit ne mondjak, unják is rettenetesen. Na de imádnivalóan balfékek mind a ketten :)

Ami pedig legjobban tetszett, hogy végigkuncogtam az egész könyvet. Alexia csípős nyelve és Lord Maccon zord természete igazán humoros párbeszédekben csattant össze. Na meg amikor már nem beszélgetés volt, hanem elpirulás... Komolyan, tömegközlekedve nehogy ezt olvassátok! Annyira pikáns itt-ott, hogy már majdnem soft pornó :)

Az egyetlen apróság ami zavart, az az, hogy túl sokszor fordul elő a szövegben a  főszereplő neve. A Kindle okos, megmondta: egészen pontosan 1045-ször a 374 oldalon. De ettől eltekintve nagyszerű könyv! Ha elkezded, nem szabadulsz...

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!