Fordító: Hudácskó Brigitta
Főnix Könyvműhely, 2012
272 oldal
"Kint
sűrű, émelyítő köd gomolygott, sárga, fojtogató felhő, ami megült a
város felett, egy lepel, ami eltakarta a tömegeket, és menedéket
nyújtott a sötétség teremtményei számára. Veronica kinézett az ablakon,
és csak a szmogban felderengő grandiózus épületeket látta, vagy az úton
alkalmanként elsuhanó járműveket, melyek utasai az elsötétített ablakok
vagy a füstös köd mögé rejtőztek. Gázlámpák villogtak a nyirkos
levegőben, egy sor testetlen glória szegélyezte az utcákat."
Ez egy ifjúsági regény, amely Londonban játszódik, Viktória királynő uralkodásának idején.
A főszereplő, Sir Maurice Newbury a British Museum elismert
antropológusa, mellékállásban pedig Viktória királynő (titkos)ügynöke.
Megfontolt férfi, aki érdeklődik a vallások és természetfeletti
történések iránt, s akit lenyűgöznek a technikai vívmányok.
"Tapasztalt antropológus volt, szakterülete pedig az ősi kultúrákban felbukkanó vallások és természetfeletti gyakorlatok."
Segítője
Miss Victoria Hobbes, egy a húszas évei elején járó, önálló, gyors
gondolkodású, csinos nő. Ha a Sherlock Holmes történetekhez hasonlítjuk a
regényt (a borítón szereplő ajánlás legalábbis Holmes rajongóinak
ajánlja), ő tölti be Watson szerepét.
A cselekmény három szálon fut, párhuzamos nyomozásokat követhetünk végig. Először a világító rendőr esete ad okot a fejtörésre. London szegények lakta negyedében, Whitechapelben különös gyilkosságok történnek. A tettes a szemtanúk szerint egy erőszakos halált halt rendőr kéken világító szelleme. Természetesen az Angliában játszódó történetek elmaradhatatlan kelléke, a köd sok mindent el tud rejteni...
A cselekmény három szálon fut, párhuzamos nyomozásokat követhetünk végig. Először a világító rendőr esete ad okot a fejtörésre. London szegények lakta negyedében, Whitechapelben különös gyilkosságok történnek. A tettes a szemtanúk szerint egy erőszakos halált halt rendőr kéken világító szelleme. Természetesen az Angliában játszódó történetek elmaradhatatlan kelléke, a köd sok mindent el tud rejteni...
A
második szálban a természetfeletti helyett a modern technika kerül
előtérbe, ugyanis lezuhan egy léghajó. Nem is akármilyen, hiszen egy
automata vezeti. Ezek a robotok pedig soha, de soha nem hibáznak. Nem
képesek rá.
A
harmadik dolog, hogy is fejezzem ki, meglehetősen érdekes. Van ugyanis
egy járvány, ami tizedeli a lakosságot. A pestis. Nem, nem az a fajta,
ami a szóról egyből az eszünkbe jut. Ennek az a lényege, hogy az emberek
szép csendben csámcsogó zombivá változnak. Nem értem, miért pestisnek
hívják... Ha már olyan felvilágosult és okos népek lakják ezt a világot,
igazán lehettek volna kreatívabbak.
"Megfertőzte
őket a pestis, ködös éjszakákon kint tántorognak az utcákon, és
embervérre szomjaznak, mint a vadállatok. A szemük vérben forog, a bőrük
hámlik; két lábon járó hullák ezek, akik járókelőkre várnak a
sötétben. A kór esztelen szörnyetegekké változtatja őket."
A
steampunk jellegzetességek és a technikai vívmányok megjelenítése elég
gyakori. Newbury, Veronicával ellentétben előnyben részesíti a gőzzel
hajtott fogatokat. Ezek nem igazán hasonlítanak az autókra, inkább azt
mondanám, hangos, irányíthatatlan, kényelmetlen szörnyetegek. ilyennel
indulnak a szereplők gyárlátogatásra a lezuhant léghajó ügyében...
"A
bérkocsi hangosan zörgött a macskaköves utcán, a dugattyúk dühödten
pumpáltak, míg a kocsis csekély lelkesedéssel próbálta gyorsabb
haladásra ösztökélni a gépezetet. Newbury és Veronica csendben ültek
hátul, miközben a célja felé robogó jármű és az egyenetlen út együttes
munkájának köszönhetően mindketten össze-vissza zötykölődtek. A kocsis
elöl ült, fenn a bakon. Különböző karokat húzogatott, amellyel a
kerekek szögét állította, míg a gőzmeghajtású dugattyúk nagy zajjal
dolgoztak, és a kocsi tovazötyögött keményfa borítású kerekein."
A
többi szerszám/műszer/mindenféle a steampunk hagyományainak megfelelően
rézből van, sok nagyítólencsével, vagy legalább sok naaagyon éles
pengével.
Akkor lett kicsit sok a steampunk, amikor a narrátor leírja
Viktória királynő kinézetét. Nem túl tiszteletre méltó, de legalább
rettentően bizarr.
"A
királynőt kerekesszékbe erősítették; a lábait összekötözték, a karjai
szabadon pihentek a fa kallantyúkon, amelyek lehetővé tették a
szerkezet kerekeinek forgatását. Mellkasából két hatalmas cső bukkant
elő a mellek alatt, amelyek a karok alatt elkanyarodva csatlakoztak a
szék hátára szerelt levegőtartályokhoz. A szerkezet mindkét oldalára
pumpákat erősítettek, amelyek hangosan nyögtek a rájuk kifejtett nyomás
alatt, miközben ki-és bepréselték a levegőt a királynő összeesett
tüdejéből. Victoria mellkasa azonos ritmusban emelkedett és süllyedt a
géppel. Egy csepegtető különös, rózsaszínes folyadékot juttatott a
véráramba egy, a karba ágyazott katéteren keresztül, a folyadék pedig
egy rézkeretre akasztott zacskóból érkezett."
Végeredményben
azt mondhatom, a kor megjelenítése, a helyszínek és emberek leírása
egész jó, még ha néhol sablonos is. A nyomozás jól felépített, a szálak
váltakozásának hála nem is fejthető meg a kellemes "Aha!"-élmény
robbanása előtt. Ifjúsági regénynek éppen megfelelő (az egyetlen igazán véres, darabolós jelenet kivételével). Felnőttként olvasva viszont...
Volt
olyasmi, is ami zavart. Az egyik a logikai bukfencek sorozata. Egy
példa: Sir Maurice szabadságra küldi titkárnőjét, majd pár nap múlva
gondolatban megdicséri, milyen ügyesen tartja a frontot míg ő távol van.
A
másik az, hogy itt-ott az élvezhetőség rovására megy az eredeti
szöveghez való hűség. Emiatt aztán sok a szóismétlés, máshol pedig, ahol
szükséges lenne egy szereplő nevének említése, hiány keletkezik.
"Egyszerre csak minden elsötétült és elájult."
Van még valami, amit nem kommentálnék, mutatom inkább:
"A fejük fölött lógó hegesztőívről szikrák hulltak alá."
Kicsit több türelemmel és egy alapos szerkesztő segítségével három és fél csillagnál többet is kaphatott volna az ötből.
