Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

Eredeti cím: Forgotten
Fordító: Cziczelszky Judit
Könyvmolyképző, 2012
275 oldal


"Körülnézek a hálószobában, és igyekszem felfedezni az apró eltéréseket két majdnem ugyanolyan kép között: az egyikre holnapról emlékszem, a másik itt van előttem."

Igen, tegnapról. London Lane ugyanis egy furcsa rendellenességgel él: minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az agya újraindul. Az előző nap emlékeit elfelejti, viszont a jövőbeli eseményekre - egészen azok megtörténéséig - emlékszik.

Egyik furcsaság hozza magával a másikat... London a különleges feledékenysége miatt minden napról jegyzetet készít. Felírja, mikor milyen ruha volt rajta, kivel kell beszélnie, kit kell kerülni, és még pár hasonló dolgot. Bele sem gondolunk, mennyi mindennel foglalkozunk egy nap, ami amúgy - ha rövid időre el is felejtjük, de bármikor felidézhető marad - nem is fontos. London ezek miatt a jegyzetek miatt is esetlen kicsit. Ha elfelejti felírni, hogy vigyen tesicuccot, akkor kénytelen kanárisárga kölcsönpólóban parádézni. De ennek is megvan az előnye, hiszen jöhet a hős lovag, aki ad egy pulcsit...

Luke, a lovag egy jó kis pasi lehet, legalábbis annak képzelem. Laza, vicces, romantikus, de kamaszosan béna néha. Első szerelemnek éppen ideális. Egy apró prücök van csak: London nem emlékszik rá sem a múltból, sem a jövőből... Mégis képes minden nap újra beleszerelmesedni!

Aztán van még rejtély, rémálmok, temetőben császkálás, megértő mami.

A történetről nem is írnék többet, jöjjenek inkább a benyomások. 

Fiataloknak szól a könyv, de felnőtt(ebb)eknek is élvezetes lehet a bájos szerelmi szál, az első szerelem miatt. No meg egy kis nyomozás, az sosem árt.

Tetszett a környezet. Igazi amerikai család, a lány pedig igazi amerikai középiskolába jár. Már amennyire igazi az, amiről valaha olvastam vagy filmet láttam. A hangulatot kétségkívül eltalálta a szerző.

Az "időbetegség" nagyon klasszul kitalált dolog. Emlékek a jövőből, jegyzetek a múltból. Izgalmas, természetfeletti, ez kell. Viszont az oka, és az egész feloldása nagyon nem jön be. Sokkal elrugaszkodottabb magyarázatot vártam...

És ami nagy pofon volt, az ez a mondat:

"Bebújik mellém a takaró alá, és azonnal összeállunk, mint két kicsi legó."

Most komolyan, ne mááár... Ezt nyugodtan lehetett volna fordítani gázos magyar áthallás nélkül is. Teljesen tönkretette a hangulatot, aznap nem is folytattam az olvasást, amikor ezt felfedeztem.

Pedig egyébként ez is egy olyan könyv, amivel leülsz, és ha nem háborgatnak, pár óra alatt elolvasod. Mert muszáj.

Nálam négy és fél csillagos.

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam!

Amanda Hocking: My Blood Approves - A vér szava

Eredeti cím: My Blood Approves
Fordító: Marczali Ferenc
Könyvmolyképző, 2012
296 oldal

"- Mi van azokkal, akikre hatással vagy? Miért van ez?- Nem tudom - mondta, és egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, amiből arra következtettem, hogy hazudik. Pontosan tudta, miért, csak nem mondta el."


Alice egy átlagos tizenhét éves lány. Egy bulizósnak indult, de kudarcba fulladt este végén megismerkedik Jackkel. A fiú nagyon furcsa. Egyrészt huszonnégy éves létére úgy öltözködik, mint egy suhanc, másrészt, ami sokkal durvább, mindenkire hatással van.

Alice barátnője már szinte az ölébe mászik, annyira odavan érte, de másokon is látni, hogy lefagynak amikor meglátják. Egyetlen kivétel van, Alice. A szimpátián kívül semmit nem érez a srác iránt, és ez alapozza meg a kapcsolatukat. Az első találkozást követően minden nap együtt lógnak.

Alice idővel egyre több furcsaságot fedez fel a fiúval kapcsolatban. Van ugye ez a "hatás", aztán ott a testhőmérsékletes dolog...

"Sem hideg, sem meleg nem volt a bőre. Igazából... nem volt hőmérséklete. Bár hihetetlenül puha volt, mégis leginkább egy gyíkéra emlékeztetett. A gyíkok sem képesek befolyásolni a testhőmérsékletüket, ezért mindig olyan meleg a bőrük, mint a levegő, vagy mint azé, aki hozzájuk ér."

Vannak még olyan apróságok, mint a természetfeletti erő és a "ragadós" hangulat. A lány nem tudja hova tenni ezeket a dolgokat, a fiú pedig vagy hallgat, vagy terel. Innen továbblépni csak találgatással lehet, ami egy ideig szórakoztató is. Amikor már unalmas lenne, Alice végre elkezd gondolkozni és rájön: Jack vámpír. Innentől aztán pörögnek az események...

Megismerjük a srác családját, akik (egy kivételével) nagyon kedvesek, szépek, és egy klassz házban laknak... Ismerős, ugye? Szerencsére az egyezés csak eddig tart. Az eltéréseket fedezzétek fel ti :)

Összességében nézve egészen szórakoztató könyv. Vannak apró szépséghibái, de a szokatlan fordulatoktól mégis jó lesz. Maradt egy kis hiányérzetem a végére, ami teljesen rendben van, mivel ez egy sorozat első része... 

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Eredeti cím: SoullessFordító: Miks-Rédai Viktória
Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Arany pöttyös könyvek
374 oldal

Amikor először olvastam a fülszöveget, örömmel észleltem, hogy jön egy újabb vámpíros könyv. Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyire más lesz...

"Tarabotti kisasszony nem tartozott a se hús, se hal típusú hölgyek közé, sőt, éppen ellenkezőleg. A vele való találkozást számos úriember leginkább egy olyan méregerős konyakhoz hasonlította, amelyről az első kortyig azt hitte, gyümölcslé. Amikor azonban legurította, csak áll döbbenten, tetőtől talpig elképedve - és a meglepetés különös, égető érzést hagy maga után."

Először is, a kor amelyben játszódik, máris különleges. Viktória királynő kormányozza Angliát némi természetfeletti segítséggel. A vámpírok, vérfarkasok és szellemek létezése már nem titok. Vadak, de megfelelnek a kor kifinomult elvárásainak. A farkasok a szokásos alfahímes falkában élnek, a vámpírok pedig... Tudod milyen egy hangyaboly, igaz?

"A bolyrendszer több, mint társadalmi forma. Egyben természetfeletti ösztön is."

Még divat a jó neveltetés, a jól férjhezmenés, és ó, a bálok! Ahol a legújabb divat szerint készült ruhákba bújt kisasszonykák keresik a férjnekvalót. Kivéve Alexia Tarabottit, aki ugyan még lány (vénlány, de mivel egyidősek vagyunk, ilyet nem mondok), de az is akar maradni. A tánchoz sincs kedve, ezért félrevonul a könyvtárba. Éééés már kezdődik is a sztori egy vadóc és tudatlan vámpírkölyök megjelenésével... És rengeteg mókás kis részlettel a felvilágosult jelenről:

"Hajadon nő egyedül egy szobában, a mai felvilágosult viszonyok között!"

Szerettem ebben a könyvben a steampunk részleteket. Nem nyomta el a történetet, sőt. Csak megvillant itt-ott, finoman kacsintott, flörtölgetett. Például így:

"Pillanatnyi tétovázás után matatott még egy keveset a kabátjában is, aztán előhúzott egy parányi bőrtokot. Bizarr szemüvegféleség volt benne - az aranyszínű fémkeret több réteg lencsét fogott közre, amelyek között meghatározhatatlan folyadék lötykölődött. A szerkezetet apró tekerentyűk és gombok bonyolították."

Aztán szerettem még azt a szerelmes cívódást, amit az érintetteken kívül mindenki észrevesz. És mit ne mondjak, unják is rettenetesen. Na de imádnivalóan balfékek mind a ketten :)

Ami pedig legjobban tetszett, hogy végigkuncogtam az egész könyvet. Alexia csípős nyelve és Lord Maccon zord természete igazán humoros párbeszédekben csattant össze. Na meg amikor már nem beszélgetés volt, hanem elpirulás... Komolyan, tömegközlekedve nehogy ezt olvassátok! Annyira pikáns itt-ott, hogy már majdnem soft pornó :)

Az egyetlen apróság ami zavart, az az, hogy túl sokszor fordul elő a szövegben a  főszereplő neve. A Kindle okos, megmondta: egészen pontosan 1045-ször a 374 oldalon. De ettől eltekintve nagyszerű könyv! Ha elkezded, nem szabadulsz...

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!