2014. január 22., szerda

A gondolatok teremtő erejéről

Mostanában több olyan olvasmányom is volt, amelyben ez a téma is felmerült. Az egyik, az Amerikai istenek nyilván az istenekkel kapcsolatban, a másik, a Vége a mesének pedig a mesék szempontjából vizsgálta ugyanezt a kérdést. Ott van még a Prérifarkas blues, ahol szintén szerepel a téma, de Moore vicces-szarkasztikus felfogásában. Fogadásból.

Mitől is léteznek az istenek/mesehősök? Hit kell hozzá, nem kevés. De az egész a kitalálással kezdődik... Ha megvan a kiindulási alap, már csak el kell terjeszteni, mondjuk úgy, hívőket toborozni. Amint ezzel megvagyunk, lehet is örvendezni, milyen erős kis istenünk lett. Majd ahogy változnak az idők, változik minden; istenünk vagy lépést tart a hívőkkel, vagy elfeledetté válik.

Ugyanezt látni ma mindenütt. Facebook, tumblr, twitter, tévé, rádió, akárbármi.
Mindenki isten. Kitalálja magát, terjeszkedik, hírét viszik, és ha jól csinálja azt, amit, akkor fennmarad a név. Vagy eltűnik a süllyesztőben idővel. Celeb leszel vagy művész, csak hit, vagy tényleges teremtő erő...

Teremthetek én is? Nanáhogy. Miért nem teszem? Nem tudom.
Isten leszek vagy mesehős? És te?

2 megjegyzés: