2014. január 22., szerda

A gondolatok teremtő erejéről

Mostanában több olyan olvasmányom is volt, amelyben ez a téma is felmerült. Az egyik, az Amerikai istenek nyilván az istenekkel kapcsolatban, a másik, a Vége a mesének pedig a mesék szempontjából vizsgálta ugyanezt a kérdést. Ott van még a Prérifarkas blues, ahol szintén szerepel a téma, de Moore vicces-szarkasztikus felfogásában. Fogadásból.

Mitől is léteznek az istenek/mesehősök? Hit kell hozzá, nem kevés. De az egész a kitalálással kezdődik... Ha megvan a kiindulási alap, már csak el kell terjeszteni, mondjuk úgy, hívőket toborozni. Amint ezzel megvagyunk, lehet is örvendezni, milyen erős kis istenünk lett. Majd ahogy változnak az idők, változik minden; istenünk vagy lépést tart a hívőkkel, vagy elfeledetté válik.

Ugyanezt látni ma mindenütt. Facebook, tumblr, twitter, tévé, rádió, akárbármi.
Mindenki isten. Kitalálja magát, terjeszkedik, hírét viszik, és ha jól csinálja azt, amit, akkor fennmarad a név. Vagy eltűnik a süllyesztőben idővel. Celeb leszel vagy művész, csak hit, vagy tényleges teremtő erő...

Teremthetek én is? Nanáhogy. Miért nem teszem? Nem tudom.
Isten leszek vagy mesehős? És te?

2013. január 8., kedd

Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem




Eredeti cím: Forgotten
Fordító: Cziczelszky Judit
Könyvmolyképző, 2012
275 oldal


"Körülnézek a hálószobában, és igyekszem felfedezni az apró eltéréseket két majdnem ugyanolyan kép között: az egyikre holnapról emlékszem, a másik itt van előttem."






Igen, tegnapról. London Lane ugyanis egy furcsa rendellenességgel él: minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az agya újraindul. Az előző nap emlékeit elfelejti, viszont a jövőbeli eseményekre - egészen azok megtörténéséig - emlékszik.

Egyik furcsaság hozza magával a másikat... London a különleges feledékenysége miatt minden napról jegyzetet készít. Felírja, mikor milyen ruha volt rajta, kivel kell beszélnie, kit kell kerülni, és még pár hasonló dolgot. Bele sem gondolunk, mennyi mindennel foglalkozunk egy nap, ami amúgy - ha rövid időre el is felejtjük, de bármikor felidézhető marad - nem is fontos. London ezek miatt a jegyzetek miatt is esetlen kicsit. Ha elfelejti felírni, hogy vigyen tesicuccot, akkor kénytelen kanárisárga kölcsönpólóban parádézni. De ennek is megvan az előnye, hiszen jöhet a hős lovag, aki ad egy pulcsit...

Luke, a lovag egy jó kis pasi lehet, legalábbis annak képzelem. Laza, vicces, romantikus, de kamaszosan béna néha. Első szerelemnek éppen ideális. Egy apró prücök van csak: London nem emlékszik rá sem a múltból, sem a jövőből... Mégis képes minden nap újra beleszerelmesedni!

Aztán van még rejtély, rémálmok, temetőben császkálás, megértő mami.

A történetről nem is írnék többet, jöjjenek inkább a benyomások. 
Fiataloknak szól a könyv, de felnőtt(ebb)eknek is élvezetes lehet a bájos szerelmi szál, az első szerelem miatt. No meg egy kis nyomozás, az sosem árt.
Tetszett a környezet. Igazi amerikai család, a lány pedig igazi amerikai középiskolába jár. Már amennyire igazi az, amiről valaha olvastam vagy filmet láttam. A hangulatot kétségkívül eltalálta a szerző.
Az "időbetegség" nagyon klasszul kitalált dolog. Emlékek a jövőből, jegyzetek a múltból. Izgalmas, természetfeletti, ez kell. Viszont az oka, és az egész feloldása nagyon nem jön be. Sokkal elrugaszkodottabb magyarázatot vártam...

És ami nagy pofon volt, az ez a mondat:

"Bebújik mellém a takaró alá, és azonnal összeállunk, mint két kicsi legó."

Most komolyan, ne mááár... Ezt nyugodtan lehetett volna fordítani gázos magyar áthallás nélkül is. Teljesen tönkretette a hangulatot, aznap nem is folytattam az olvasást, amikor ezt felfedeztem.

Pedig egyébként ez is egy olyan könyv, amivel leülsz, és ha nem háborgatnak, pár óra alatt elolvasod. Mert muszáj.
Nálam négy és fél csillagos.



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy olvashattam!

2012. december 26., szerda

Várólistacsökkentés 2013


Jövőre részt veszek @Lobo "Csökkentsd a Várólistádat 2013" játékában. A 2011-es fordulót elbuktam, idén pedig nem is neveztem. Na de jövőre...



A listám itt van, fogom jelölgetni a haladást:
http://amnaen.blogspot.hu/p/varolistacsokkentes-2013.html